Nagyon gyakori, hogy jössz a stresszoldásra, és panaszkodsz valakire: a főnöködre, a férjedre, az anyósodra, a benzinkutasra, stb. Én ilyenkor megkérdem, milyen érzések vannak benned, és mi az, amire szükséged lenne ebben a helyzetben, akkor ilyeneket hallok: Ja, szeretném, ha a főnököm észrevenné, hogy mennyit dolgozom, és megadná a fizetésemelést; a drága férjem néha elmosogatna; és hogy az anyósom ne húzza végig a kezét a bútoron, hogy megnézze, mikor töröltem port utoljára. Azt kell megértened, hogy egy stresszoldás alkalmával nem tűzhetjük ki célul azt, hogy a férjed ezentúl elmosogasson. Merthogy te te vagy, ő meg ő. És ha te azt várod el tőlem, hogy szereljem meg a férjedet, és valami vudu varázslattal vegyem rá valahogy, hogy azt csinálja, amit te akarsz, nos, biztos, azt is lehet, de nem nálam.
Amit lehet, az az, hogy kiderítjük, hogy milyen kielégítetlen szükséglete(i)d van(nak) itt neked. Ezeket nagyon jól ki tudjuk bogozni egy stresszoldás során. És ha kezd tudatosodni, hogy mi is játszódik le benned egy-egy ilyen helyzetben, az már önmagában egy aha-élmény. Maradjunk a férjes példánál. Lehet, hogy arra van szükséged, hogy könnyebb legyen a rád nehezedő, háztartással kapcsolatos teher. És akkor ezzel dolgozunk. Vagy az is lehet, hogy egy kis kíméletet, kényeztetést vársz. Ezzel is lehet dolgozni. Az is lehet, hogy neked van egy határozott elképzelésed arról, hogy a rendes asszony csak úgy fekhet le este, ha ragyog a konyha, és pont. Ez is egy jó kiindulási alap.
De egyik esetben sem azzal dolgozunk, hogy a férjed nem mosogat el, hanem azzal, hogy HOGYAN okoz ez stresszt neked, és mit lehet ezzel kezdeni.