Zsé ezeréves barátnőm, messze külhonban él. Minden héten péntek este egy videóhívásban vagyunk együtt, megiszunk egy pohár bort és beszélgetünk. Legutóbb egy elmaradt születésnap történetet osztotta meg velem.
Hideg téli nap volt, és közeledett a születésnapom. A huszonötödik. De rég volt, te Jó Isten! Álltam a szobám közepén, és azon tűnődtem, hogy milyen jó lenne megünnepelni. Úgy igazán. Mégiscsak negyed század… És mi lett? – kérdeztem. Hát, tudod, nálunk a családban sosem ünnepeltünk hangsúlyosan, nem voltak nagy családi összejövetelek és dínom-dánom. Persze, azért kaptam ajándékot, meg virágot is, de különösebb ünneplés az nem volt. Ismersz, nem voltam sosem egy nagy parti-arc, úgyhogy valahogy ez tűnt természetesnek. De most másképp akartam. Képzeld, egy lelkes kis hang azt súgta belül: „Remek, akkor csinálok egy bulit!” De egy másik meg lehurrogta: „Hogyan tudnál egy ilyet megszervezni? Hiszen sosem csináltál ilyet!” Túl nagy feladatnak tűnt neked. De azért végül megcsináltad, ugye? – kérdeztem kíváncsian. Neeem. – mondta vontatottan. Tényleg túl nagy falatnak tűnt ez nekem akkor. Képzeld, előtte hetekig terveztem a menüt, a lakásdíszítést, és hogy kiket fogok meghívni. Egy nagyon szép ünnepélyt láttam, ahol minden tökéletes. Fejben remekül összeraktam, végül úgy éreztem, hogy én erre nem vagyok képes… hogy én ezt egyedül megcsináljam. Mintha picit túlgondoltad volna… -- mondtam drága barátnőmnek. Terveztél, terveztél, de amikor meg kellett volna valósítani, akkor megrettentél… Igen, valahogy így – vallotta be. Túl nagy ügyet csináltam belőle. Mindenből a maximumot akartam kihozni, végül pedig nem lett semmi az egészből. Hmm, ha nem lesz 100 %-ig tökéletes, akkor inkább nem is csinálod. Pontosan. – mondta A mai fejeddel mit csinálnál másképp? – kérdeztem Zsétől. Utólag már nagyon bánom, hogy hagytam az ötletemet elveszni. Hiszen születésnapom sok lehet még, de már sosem leszek még egyszer 25 éves. Talán több rugalmasságra lett volna szükségem. Igen. Hogy hozzáigazítsam a bulit a lehetőségeimhez. Így visszanézve inkább az lett volna a fő szempont, hogy mindenképpen megcsináljam, mégha nem is lesz minden olyan, amilyennek elképzeltem. Aha. Akkor itt a tanulság valami olyasféle, hogyha van egy ötleted, egy bizonyos idő elteltével kell, hogy konkrét lépéseket tegyél a megvalósítás irányába. Még akkor is, ha a végeredmény utóbb nem lesz olyan szép, mint ami a fejedben volt. Mert a lehetőségek nem várnak meg: van, amelyik végérvényesen tovatűnik. Mint a te 25-dik születésnapod. És benned meg ott marad a rossz érzés, hogy hagytad elmenni. Így igaz. – mondta Zsé.