Egy rossz szokás elhagyása tulajdonképpen egy tanulási folyamat, amelyben egy másik viselkedéssel, magatartással helyettesítjük az eredetit. Szinte mindegyikünknek vannak olyan gyerekkori emlékei, amikor egy ilyen tanulási folyamat során a környezetünk megszidott vagy megszégyenített a botladozásaink, kezdeti ügyetlenségünk miatt. Képzeld el, hogy kicsi gyerek vagy, és kisiskolásként éppen az írástanulás tölti ki a napjaidat. „Pistike, már megint milyen hanyagul rajzoltad ezeket az o betűket, még véletlenül sem a vonalon vannak! És ezek a t betűk! Ki látott még ilyen hanyag munkát! Ráadásul még össze is maszatoltad a papírlapot!” Képzeld el, mintha neked mondanák ezeket a mondatokat! Vizsgáld meg, mit érzel! Meg vagy semmisülve? Megalázottnak érzed magad? Vagy alkalmatlannak? Bűntudatod van? Legszívesebben elrohannál, és soha többé nem jönnél iskolába? Összeszorul a gyomrod? Elgyengülnek a lábaid? Forog veled a világ? Hogyan változik az érzés, ha a tanító néni ezeket mondja: „Pistike, ezek a betűk még messze vannak a tökéletestől, de a tegnapihoz képest már jobbak. Csak így tovább! Menni fog ez!” Talán ezeket érezheted: reménykedés, büszkeség, hit önmagadban, motiváció arra, hogy jobb és jobb legyél. Most gyere vissza! Felnőtt vagy megint! És próbálsz valami újat, jobbat, mint a régi volt. Figyeld meg a belső párbeszéded! Mit mondasz magadban? Ki szól hozzád? Egy kis fekete gonosz manó? „Hahaha, tegnap se sikerült! Most miért sikerülne? Ügyetlen vagy, egy lúzer, mindig is az voltál! Úgyis reménytelen, kár is próbálkoznod! Különben is, a te korodban már….! Három gyerek mellett aztán hogyan? A te alakoddal, ezzel a hajjal, ennyi ránccal?" stb. stb. Vagy egy meleg, támogató, biztató, szeretetteljes hangot hallasz? „Hát, az lehet, hogy a tegnapi próbálkozás nem volt még olyan jó, de azért már egy egészen picivel jobb volt, mint tegnapelőtt. Holnap megint jobb lesz, csak kitartás!” Ugye, egészen más ezeket hallani? Mi lenne, ha mostantól tetten érnéd, ha a kis fekete gonosz manó bepróbálkozik, és leállítanád? Vedd észre, hogy megint piszkoskodik! Ha idáig eljutottál, hogy egyáltalán észreveszed ezt, már jó. A következő lépés, hogy cseréld le a manót a szeretetteljes, bátorító hangra, aki odafigyel minden próbálkozásra, és minden pozitív rezdülésre – és észreveszi akkor is, ha a körülötted lévő embereknek ez a változás még láthatatlan. Nagyon fontos, hogy itt nem arról van szó, hogy elferdíted a tényeket, hanem arról, hogy megdicséred magad minden milliméternyi előrelépésért, és a belső párbeszédeddel is támogatod a folyamatot. Meglátod, hogy így sokkal nagyobb esélyed lesz a sikerre, mintha lépten-nyomon bántanád magad! Adok egy házi feladatot! Figyeld meg a következő napodat! Írd össze, vedd észre, milyen -- saját magadat bántó -- mondatokat mondasz magadnak! Hány ilyen mondatot találtál? Melyik az, amelyik rendszeresen visszaköszön? Milyen támogató mondatokkal lehetne őket helyettesíteni?