Mostanában többen is megkerestek azzal a problémával, hogy – habár szakmailag sikeresek, legbelül mégis egyfolytában azt érzik, hogy ők egyszerűen nem elég jók.
Ez egyáltalán nem ritka, nemtől és életkortól független megélés. Két pszichológusnő a 70-es évek végén le is írta ezt a jelenséget, és szélhámos szindrómának nevezték el. Találkozhatsz vele úgy is, hogy imposztor szindróma.
Ez lényegében abban áll, hogy – noha jól végezzük a munkánkat – titkon mégis azt gondoljuk, hogy alkalmatlanok vagyunk, és attól félünk, hogy egy szép napon lelepleződünk. Kiderül rólunk, hogy nem értünk ahhoz, amit csinálunk, sőt, hogy egyenesen csalók, szélhámosok vagyunk!
A szélhámos szindrómában szenvedők úgy vélik, hogy sikerük nem a saját erőfeszítéseiknek a gyümölcse, hanem sokkal inkább rajtuk kívül álló okoknak: egyfajta szerencsének, vagy mások támogatásának eredménye. Az is lehet, hogy azt gondolják magukról, hogyha ők meg tudnak csinálni valamit, az nem kunszt – mindenki más képes rá, és az a tudás, amivel ők rendelkeznek, az mindenki számára nyilvánvaló tény.
Hogyan, milyen viselkedéssel próbálja az ilyen személy kompenzálni az őt gyötrő önkételyt?
Gyakran munkamániás, muszáj saját maga és mások felé is bizonyítania, hogy ő értékes. A tökéletességre törekszik, vagy a biztonságra hajt: kényszeresen próbál minden hibalehetőséget kizárni, hiszen a hibák megengedhetetlenek. Ez a módszer meglehetősen időigényes, és ilyenkor az időzavar még csak további feszültségforrást okoz.
A lelepleződéstől való félelem sokszor hozza magával a halogatásra való hajlamot is.
Ők azok, akik túlérzékenyek a kritikára, hiszen bármilyen, őket érő apró kritika azzal egyenlő, hogy ők teljesen alkalmatlanok, inkompetensek.
Ők a háttérjátékosok, meghúzzák magukat, szakmai szempontból igyekeznek nem előtérbe kerülni, mert akkor a „lebukás” esélye is csökken. Ugyanezen okból kerülik a kihívást jelentő feladatokat is.
Magadra ismertél? Először is tudd, hogy nem vagy egyedül. Nagyon sok ember érez hasonlóan – olyanok is, akikről nem is gondolnád… Mi az, amit tehetsz?
1. Érd tetten, és állítsd meg azokat a negatív belső párbeszédeket, amikkel ok nélkül bántod magad.
2. Kivétel nélkül mindenkivel előfordul, hogy a dolgok rosszabbul mennek, hogy valami nem sikerül. Ilyenkor légy elfogadó magaddal ahelyett, hogy kizárólag a hibáidra fókuszálnál.
3. Tanuld meg elfogadni mások elismerését!
4. Írd össze az eddig elért teljesítményeidet, sikereidet – kérheted ebben téged jól ismerő személyek segítségét is. Amikor gyötör az önkétely, csak vedd elő, és olvasd végig.
5. Sokat segít, ha a hibádra nem hibaként, hanem fejlődésed egy lépcsőfokaként tekintesz. Ez óriási különbség, gondolj bele! Ha felhasználod a hibákat a fejlődésed érdekében, akkor betöltik azt a rendeltetésüket, hogy hasznossá válnak. Elemezd ki, milyen hibákat követtél el, és gondold végig, legközelebb hogyan csinálod majd másképp, min fogsz változtatni.
6. Talán apróságnak tűnő dolog, de ami még a segítségedre lehet, az a testtartás. Nem is gondolnád, hogy a testtartás mennyire képes visszahatni arra, ahogyan érzed magad a bőrödben. Ha egyszerűen csak kihúzod magad, ez már egy pozitív visszacsatolás az elmédnek. Szóval, húzd ki magad!
7. A szélhámos-szindróma gyakran nagyon makacs dolog. Ha elakadtál, ha úgy érzed, hogy nem tudsz megszabadulni a régi gondolatmintáidtól, ha azon kapod magad, hogy folyton bántod magad, ha azt tapasztalod, hogy ez jelentősen megnehezíti az életedet, de te elszántad magad a változtatásra, segítek neked az ezen lévő stressz megszüntetésében, ami megkönnyebbülést, megértést és új felismeréseket hozhat neked.
Ha ezzel küzdesz, hívj és segítek! 30/319-1544
Comments