Érzelmi evés II.

Érzelmi evés 1. című cikkemből megtudhattátok, hogy miért eszünk néha még olyankor is, amikor igazából nem is vagyunk éhesek. Most arra térek ki, hogy miből ismeritek fel, ha érzelmi evők vagytok.


Hogyan különböztethető meg az érzelmi éhség a fiziológiás éhségérzettől?


1. Az érzelmi éhség – a fiziológiás éhségérzettel szemben – hirtelen, sürgető kényszerként jelentkezik, és nem akármilyen ételt kívánunk ilyenkor. Az agyunk ugyanis ösztönösen tudja, hogy bizonyos hangulat előidézésére, vagy bizonyos érzelmek ellensúlyozására milyen ételeket, italokat „kell” kívánnia. Az első helyen jellemzően az édes és a zsíros ételek vannak. A miérteket lásd később.

2. Az érzelmi éhség olyan szinten „kiüti” az agyat, hogy nem fogjuk észrevenni a teltségérzetet. Ezzel szemben egy egészséges ember észlelni fogja azt, hogy már eleget evett (vannak persze olyan egészségügyi állapotok, amikor ez nem így van, de ezzel itt most nem foglalkozunk). Az érzelmi típusú éhség további ismérve, hogy gyakran érzünk utána bűntudatot, szégyent, míg a fizikai éhség csillapításánál általában nem jelentkezik ilyen.

3. Miért az édes és/vagy zsíros kaják az érzelmi evők kedvencei? Ezek az ételek (és nem véletlen, hogy ezek többnyire magas feldolgozottságú ételek) hangulatmódosító dopamin termelésére serkentik az agyat! A baj ezzel az, hogy egyre többet kell enni belőlük, hogy elérjék a kívánt hatást, ezért addiktívak. Íme a dobogós helyezésű kaják: mindegyikük közös jellemzője a magas zsír és/vagy cukor vagy más gyorsan felszívódó CH tartalom. Pizza, csokoládé, jégkrém, sült krumpli, sajtburger, zsíros sajtok, bacon szalonna, pattogatott kukorica, magas feldolgozottságú cukrozott gabonapelyhek. Jó hír, hogy ezek mindegyikének vannak egészséges alternatívái is.

© Website by Sara Ehmann